Életem egyik legjobb 3 napját tölthettem Szegedtől nem messze Ruzsán, ahol a Homoki Lodge-ot fotózhattam. Ismerős az a szó, hogy Glamping? Maga a szó jelentése nyersfordításban luxuskemping. Ez a sátor nyújtotta szabadságot és egy ötcsillagos szálloda kényelmét ötvöző megoldást jelent. Ilyen hely a Homoki Lodge, ahol luxus bungalóban aludhatunk meg. Pár hete érkezett a megkeresés a tulajdonos pártól, akik ugyan osztrákok, de beszélnek magyarul, hogy szeretnének új fotókat a jurtákról. Előttem már 4 fotós is lencsevégre kapta a szálláshelyet, de a tulajdonosok nem voltak megelégedve az előző fotókkal. Ez nem feltétlen az előző fotósok hibája, én is megtapasztaltam, hogy mekkora kihívást jelentett az apró, kör alakú belterek fotózása, hogy az igazán visszaadja a hely hangulatát. Ide tényleg olyan fotós kellett, akinek az enteriőrfotózás és az épületfotózás a specializációja.
Az egy teljes napra tervezett fotózásra előző éjszaka érkeztem, hogy Budapestről ne hajnalban kelljen induljak, hanem kipihenten ébredjek a fotózás napján a helyszínen. Ahogy megérkeztem, leparkoltam, kinyitottam az kocsi ajtaját, egy border collie ugrott a nyakamba. Ő volt Bangi, aki szinte végig ott volt mellettem a fotózás során, mondhatni, hogy végig asszisztált nekem.
Másnap egy korai reggeli után kezdtük is a fotózást. A jurtákon kívül van a Lodge része a szállásnak, amik téglaépületek nádfedéllel. Itt jelenleg három szobatípust tudtam fotózni, a negyedik még felújítás alatt van. Itt meglehetősen kevés természetes fényem volt, nem sok szűrődött be az ablakokon, de a délelőtti időzítés miatt ez még pont elegendőnek bizonyult.
Délután a bungalókon volt a sor. A fotókon a belső tér összes részét, “emeletét” be kellett mutassam. A jurták földszintjén típustól függően kanapé, jakuzzi, fürdőszoba, zuhanyzó volt megtalálható, a második emeleten egy lépcsőn juthattunk fel az ágyhoz. Ráadásul minden ágy felett van a kupolán egy kör alakú ablak, amit egy nyomógomb segítéségével bármikor ki lehet nyitni. Ezeket nekem mind-mind egy fotón meg kellett mutassam. Szűk volt a tér, speciális objektív nélkül ez szinte lehetetlen. Mindig úgy dolgozom a fotózások során, hogy a fényképező össze van kötve a táblagépemmel, így az ügyfél ott helyszínen már láthatja a végleges kompozíciót. Igaz, hogy ilyenkor csak nyers fotót tudok mutatni, de legalább nincs meglepetés a képek átadásakor, hogy valami nincs rajta a fotón, ami fontos lenne.
Számomra felüdülés volt az, hogy a megrendelő házaspár mennyire precíz, tényleg minden részletre odafigyeltek. Tudták pontosan, hogy egész napos lesz a fotózás ha a legjobb eredményt szeretnénk visszalátni a képeken. Nem kellett nekik magyarázzak bármit is, tudták, hogy ez időigényes, és mindent biztosítottak a számomra, de nem csak a fotózás alatt. Reggeli, ebéd, vacsora, plusz kaptam egy jurtát, ahol aludhattam, így testközelből tapasztalhattam meg, hogy milyen is a Homoki Lodge hangulata.
Bár egynaposra terveztük a fotózást, ránk esteledett, nem tudtuk folytatni. Persze az az ember, aki nem szereti a munkáját, biztosan bosszankodna, hogy maradnia kell még egy napot. Nekem ez egyáltalán nem jelentett gondot, szívesen maradtam másnap délutánig, hogy folytassuk a fotózást.
Délután kettőre mindent sikerrel nyugtáztunk. Hibátlan volt ez a fotózás. Mind a helyszín, a téma, a megrendelő, és persze az asszisztensem Bangi. Ugyan a képeket átadtam, de júliusban visszatérek újra, hogy külső fotókat, légi felvételeket készítsek, csak ehhez nyílván be kell zöldülnie mindennek. Alig várom már. Arról a fotózásról is olvashattok majd. Addig is legyetek jók.
