Az alapos tervezés mindig meghozza gyümölcsét

A faházak szerelmese vagyok és végre lehetőségem adódott egy csoda-panorámás faházat fotózni Zalaegerszegen. Megrendelő egy fiatal pár, akik 2 évig tervezték, építették a házat, hogy az egy exkluzív vendégház lehessen, 2 fős elvonulós felnőttbarát hely. A csütörtöki fotózásra már szerdán este megérkeztünk Bencével, hogy egy gyors terepszemlét követően másnap a napfelkeltében fotózzhassunk egészen naplementéig a legjobb fényeket kihasználva. Megérkezésünk után viszont az enteriőr esti fényeinek hangulata annyira magával rántottak minket, hogy már aznap este készítettünk is néhány képet a terekről és fürdőről. Így majdnem 1-kor kerültünk ágyba.

Fotózás az őszi napfelkeltében
A napfelkelte előtt 40 perccel keltem (Bencét szinte lehetetlen kihúzni ilyenkor az ágyból) hogy a reggeli kékórában tudjak már fotókat készíteni. Az utcafront felőli részen egy hosszúkás ablakon át lehetett látni az egész házon, panorámával a hegyekre, ami hálás téma volt. De a kedvencem a hatalmas terasz lett. 30 négyzetméter biztos lehetett, rajta egy hintával, amiről készítettem több verziót is, emberrel, majd ember nélkül a naplementében is. Instagram sztoriban megkérdeztem a követőimet, hogy melyik tetszik nekik jobban. Az ellenfényes naplementés fotó nyert magasan. A reggeli előtt még a keleti fekvésű konyhába besütött a nap, de egy kicsit más szögből, mint én azt szerettem volna, így a vakura tettem sárga fóliát, bevillantottam a konyhába a kertből. Nyáron pont ebből a szögből sütött volna be, csak a késő őszi fotózásunk időzítése miatt volt szükség erre.

Terek és panorámák
Reggelink után a belső terek fotózása következett nappali fényekben. Mivel a verőfényes napsütés mellett kiexponálni a belső sötétbarna fa felületeket, amellett hogy a teraszról nyíló panorámát is láthassuk egy képen, még HDR technikával is lehetetlen volt összehozni a fényeket. Így vakuval villantottam meg a sötétebb belső felületeket, hogy azoknak a textúrája szépen megjelenjenek a fotókon. Ez laikus számára nem biztos, hogy sokat mond, így inkább megmutatom az egyik képet előtte és után példaként, hogy milyen volt a kép, amikor kijött a fényképezőgépből, és milyen lett 14 db vakuvillantás után.

Mennyiség kontra minőség

A megrendelő pár egész nap gondoskodott rólunk, ráadásul mi voltunk a faház legelső vendégei. Nem lepett meg, hogy mivel a faházat is pénztárcát nem kímélve alkották meg, így a képanyaggal szemben az egekben voltak a minőségi elvárásaik. Szeretek pepecselni a képeimmel, mint a helyszínen, mint úgy utólag is, nem nyűg rááldozni rengeteg időt, hogy ténylegesen a maximumot hozzuk ki az adott témából. Így én kimondottan örülök, ha egy megrendelő olyan részleteket is észrevesz egy fotón, amit még a fotósok is ritkán. A mennyiségi munka helyett azt sokkal inkább olyan 20-30 fotónak az elkészítése volt a cél, amik bemutatják a legjobb oldaláról a tereket és azok hangulatát. Minden fotót és kompozíciót úgy igyekszem felépíteni, hogy ha egy vendég meglátja a képeimet, az legyen az első gondolata, hogy ide szeretne jönni pihenni, átélje a faház hangulatát a képeim által.

Gondosan állítottunk be minden kompozíciót, rendeztük el a tárgyakat, így egy képre minimum 30 percet szántunk a helyszínen átlagosan. Ezért is jó, hogy táblagépen azonnal látom az elkészült fotót, meg tudom mutatni az ügyfélnek azonnal, így nem éri meglepetés a képek átadásakor, hogy nem egészen olyan lett a kompozíció, mint ahogy ő azt elképzelte, vagy lemaradt valamilyen fontos részlet a fotóról. Ezeket ezzel a technikával mind kiszűrőm, így nem érheti meglepetés az ügyfelet a fotók átadásakor.

A fotózásunk legfontosabb szakasza.
Gondosan megterveztük, hogy mikor mit fotózunk. De a kékóra előtt még a naplemente aranyóráiban felszálltunk a drónnal, hogy megnézzük, milyen szögből érdemes fotózni majd a házat az este folyamán, mivel az időnk véges lesz. Kékórában – évszak függvényében – nagyjából 15 percünk van arra, hogy legjobb fényekben kihasználva fotózzunk, így tényleg minden perc számít. A jobb oldali szomszéd háza kissé közel volt hozzánk, így inkább kicsit jobbról éreztem előnyösebbnek a kompozíciót, inkább a bal oldali szomszéd szőllőse és kertje látszódjon.

Olykor kicsit sterilnek érzem a fotóimat, több emberi jelenlétet szeretnék vissza látni a képeimen a jövőben. Így az egyik aranyórás kompozícióba megkértem a megrendelő párt, hogy álljanak ki a teraszra, öleljék át egymást és élvezzék a lebukó napkorong fényeit. Kicsit elfordítottam őket oldalra, így jobb volt a perspektívájuk, visszaadta azt a hangulatot, amit szerettem volna átadni. Talán ez is lett a kedvenc képem a sorozaton belül.

A naplemente után
Lement a nap, jött a kékóra. Az egyik kamerám állványon fixen a teraszon volt, ahol olyan kép készítése volt a cél, ahol egyszerre belátunk a házba, plusz megjelenik a terasz, de kint már minden kék színben úszik, így a sárga és kék színek keverése hozzák meg a kép hangulatát. Ezenkívül volt a konyhában még egy kamera, ahol bentről kifelé készültek folyamatosan a képek, automatikusan 30 másodpercenként időzítővel. Mindeközben én felszálltam a drónnal és elkészítettem az előzetesen kigondolt kompozíciókat, majd rohantam a kameráért a konyhába, hogy néhány extra hangulatképet készítsek a naplementében, ami talán az év egyik leglátványosabb naplementéje volt.

Bencével ilyenkor mindig fel-alá rohangálunk a fotózás helyszínén, van 15 percünk ezekben a fényekben, igyekeszünk a legtöbbet kihozni belőle. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen lehet Izlandon fotózni a kékórában, ami akár több órás is lehet. Nem kellene rohanunk a fények után, egyszer kíváncsi lennék egy ilyen több órás naplementére. Nagy élmény lehet.

Kint teljesen besötétedett, de szeretem volna még a megrendelő párról egy olyan fotót is készíteni a kandalló előtt, ahogy összebújnak a fotelben, a tűz fénye pedig megvilágítja őket. Néhány részletképet nem tudtunk még otthagyni az éjjeliszekrényről, ez volt az utolsó kompozíció. A végén még Médi és Szabi (megrendelők) kértek egy portréfotót is kettöjükről, amit majd tudnak használni weben, hogy ki áll a vendégház koncpeciója mögött.

Idén a vírus ellenére is voltak megrendeléseink szép számmal, de bátran kijelenthetem, hogy volt az év legélvezetesebb fotózása, ahova jövőre még visszatérünk, mivel az alsó szinten készül éppen a szauna, amit 2021-ben fotózhatunk ismét.


Videó a kulisszákról
Amikor éppen nem megbízást teljesítek, saját projektjeimen dolgozom. 2017 óta építem saját fotós iskolámat, ahol gyakorlatorientáltan foglalkozom a hallgatóimmal, illetve ennek egyik előfutárjaként 2016-ban elindult tematikus YouTube csatornám is. Itt mára több mint 24.000 feliratkozott látogató követi a szakmai tartalmaimat hétről-hétre. Itt olykor egy-egy izgalmasabb fotózásról készítek videót is, hogy interaktívabb formában is bele lehessen látni a fotózás folyamatába, erről a fotózásról készült is ilyen:

Remélhetőleg 2020 nem utolsó szálloda fotózása

Budapest belvárosában, a Dessewffy utcában új szálloda nyitotta meg (majd zárta be) kapuit: A Cortile Hotel. Két részletben készítettünk fotókat az enteriőr terekről, az elsőt még decemberben – ekkor lettek kész a szobák – majd a másodikat áprilisban, amikor a közösségi terek is elnyerték végleges formájukat. A szálloda design koncepciója, hogy egy zöld oázist teremtsenek a színekkel, fényekkel és az installációkkal. Az összes 36 szobás szálloda, 4 különböző szobatípussal az első olyan fotózásom, ahol esett a hó.

A fotózás előtti éjszaka 15 cm vastagságú hótakaró borította a Hondámat reggel, amivel még kiállni is nehéz volt. Egy belvárosi szálloda esetén kevés szobafotón látszik igazán a kilátás, amin szembetűnő lehet a hó, kivéve ha teraszkapcsolatos a szoba. Itt pont volt ilyen is. A napfelkelte utána nem sokkal készítettünk az első szobaképet, ami pont keleti fekvésű volt, így egyszerre volt havas a terasz és sütött be a nap a szobába. Legtöbb kolléga azt gondolta, hogy vakuval villantottam be az ablak felől, azt a hatást keltve, mintha besütne a nap. Pedig nem, tényleg ilyen volt.

Ráadásul nem csak reggel, hanem egész nap sütött a nap. Úgy mentünk végig a szobákon, hogy a legtöbb helyen legyen direkt napsütésünk, így sokkal melegebb lesz a fotók hatása. Az egyik megrendelőm használt erre egy kifejezést, ami megragadt a fejemben: Vendégmágnes fotókat szeretnénk Gergő! Persze nem minden szobában volt direkt napsütésünk a decemberi nap alacsony állása miatt. Én a SunSurveyor alkalmazást használom, ami mutatja a nap várható beesési szögét, így tudom mindig előre, hogy mikor és hova fog érkezni nap sugara.

Az áprilisi második kör. Másnap bezárt a szálloda
Eljött az április, elkészült a tetőtéri medence és a közösségi terek, így tudtunk menni a második fotózásra. A szállodába belépve a lobbyn át vezet az út a reggeliztető részbe, amihez csatlakozik a terasz is. Mivel vendég már alig-alig volt a szállodában, semmi nem zavart minket a fotózásban. A közösségi terek fotózása szállodáknál kihívást szokott jelenteni a vendégek jelenléte miatt, ezért igyekszünk úgy időzíteni, hogy ne a ki/becsekkolás ideje alatt lábatlankodjunk. A reggeliztető rész fotózására is van bevált módszerünk: általában 10 óráig van lehetősége a vendégeknek reggelizni, így utána csak valamelyest vissza kell tölteni az ételeket és már fotózható is a tér. Mellesleg utána a séfek mindig megkínálnak minket utó-reggelivel is. Ezt nem illik visszautasítani. Ezt az invitálást illik udvariasan elfogadni. A késői reggeli közben történt a bejelentés, hogy lezárják a határokat és csak magyar állampolgárok léphetnek be az ország területére. 

A tetőtéri medence
A medencét mindenképp az aranyórában és a kékórában szerettük volna lencsevégre kapni. Ez a Cortile szálloda egyik kulcsfontosságú tere. Olyan képek készítése volt a cél, hogy amikor a vendég meglátja azokat, az az érzés fogja el, hogy ő itt akarja tölteni ebben a medencében a naplementét. Ahonnan nem mellesleg látszik a Bazilika is. Az aranyórában éppen készítettük a fotókat csodásak a fények mellett, amikor abból az 5 vendégből, aki éppen még a szállodában volt, megjelent kettő. Váratlanul ért minket, nem gondoltunk volna, hogy ilyen kis foglaltság mellett jönni fog bárki is. PS: Legtöbb esetben ilyenkor a fotózás idejére nagy foglaltság esetén leszokták zárni a teret a vendégek elől. Nem így készültünk, de nem baj, úgy komponáltunk, hogy a két vendég valamilyen életet vigyen a térbe. A medence felületére rádobták a vízen úszó színes párnákat, ezután a medence másik végén fotózták egymást. Használatba vették a teret, én pedig pont úgy letudtam fotózni őket, hogy a tér használatban legyen. Így még jobban is sikerült, mint üresen.

A késői kékórában drónnal felszálltunk, mivel akkor már nem tükröződött az tetőtér üvegfelülete, be lehetett látni a medencéhez. Pár percnél nem volt több időnk, hogy ezeket a képeket elkészítsük, de már pontosan tudtunk előre, hogy melyik szögből szeretnénk megörökíteni a terasz és medencerészt, mivel a déli órákban tesztrepülés során a kompozíciókat lefixáltuk előre.

Octogon Deco magazin megjelenés a fotókból
A fotók átadása után megkeresett az Octogon Deco magazin, hogy szívesen vennének megjelenést a fotóimból a következő számban, így 13 képem meg is jelent a 2020/2 lapszámában, aminek különösen örültem. Az idei évre van már előre 3-4 szálloda fotózásom, amiket még január-február környékén fixáltunk le, őszintén reméljük, hogy a helyzet javuláslával minél hamarabb újra nyithat a turizmus és olvashattok még hasonló bejegyzéseket.

5000 ember 5 évnyi munkája

Közel 68 ezer köbméter földkitermelés, 1600 tonna vasbeton, 180 km elektromos vezeték, 4300 lámpa a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem megújult campusának építésének néhány adata, amin 5000 ember dolgozott 5 éven keresztül. Az épületegyüttes elkészültével a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Zrt. által kiírt Mome Campus épületfotózás pályázatán a sorozat kategóriában az 1. helyezést sikerült megszereznem az alábbi fotósorozatommal, ami a többi díjazott fotóval együtt MOME Ground épületében egy fotókiállítás keretein belül január közepéig meg is tekinthető.

Hogyan készültek az épületfotók, mi volt a célom?
Egy sorozat akkor tud ütni igazán, ha egységes képet mutat, mind vizuálisan és tartalmilag. Az összes épületfotót álló formátumban és ugyanazon a gyújtótávon (17mm TSE + 2x telekonverter) készíttetettem, mindezt néhány órán belül, hogy még a fényviszonyok is hasonlóak legyenek. A naplemente előtt 2 órával készült az első, és mivel pontosan megvolt a koncepcióm, gyorsan sikerült elcsípni a többi képet is. Pontosan előttem voltak már az enteriőr és épületfotók, hogy mit szeretnék majd viszont látni, köszönhetően annak, hogy többször is voltam kint a helyszínen.

A beltéri enteriőr képeken beállítottam a kompozíciót, várva hogy történjen valami érdekes, ami megtölti a teret. Az első esetben a bejárati ajtóhoz sétált feltehetően az egyik hallgató és egy pillanatra megállt, elmélázott. Erre a pillanatra volt szükségem. A második belső enteriőr képen az elkészítés előtt már bent ült egy másik hallgató, aki éppen a laptopján dolgozott, velem volt a szerencse. A három külső épületfotó esetében 10 perc várakozási időn belül mindig jött valaki, aki vitt egy kis életet, motiont a fotóba.


Díjátadón, balra dr. Schneller Domonkos helyettes államtitkár, jobbra Barcza Dániel stratégiai és kutatási rektorhelyettes. Fotó: ODPictures.

Nagy örömömre szolgált, hogy az év zárásaként egy ilyen elismeréssel sikerült gazdagodjak, ami lendületet ad a következő év új projektjeihez. Ezzel kívánok kellemes és békés ünnepeket, boldog új évet, és nem mellesleg sok-sok sikeres projektet 2020-ban is. Találkozunk jövőre.

Balatonőszödi családi nyaraló

Már beköszöntött az ősz, nekem pedig most jut időm egy-egy újabb fotózásról beszámolni galériával együtt. Augusztus elején a Csigaterv Építésziroda megbízásából készítettem erről a balatonőszödi nyaralóról külső és belső épületfotókat, egy teljesen enteriőr fotóanyagot. Nem az első alkalommal dolgoztam már együtt, így teljes egészében rám bízták az épület fotózását. Legjobb, amikor szabad kezet kapok. Ahogy szoktam, délben érkeztem, egyből repültem a drónnal, a déli órákban a direkt napsugarak szépen kiemelik az épület színeit, struktúráját, az erős árnyékok mély kontrasztokat hoznak létre, így tényleg érdemes verőfényes napsütésben is épületet fotózni, pusztán olyan szöget kell keresni, ahol szépen megsüti a nap a ház felületét.

Amilyen egyszerű, annyira nagyszerű is a nyaraló. Földszinten garázs, az első emeleten pedig a lakótér található. Egy térben a fürdőszoba és a nappali, abból nyíló hálószoba és fürdő mennyezete nyersbeton. Ami tudom, hogy furán hangozhat, de nekem kicsit sem volt koszos, vagy rideg érzésem a fotózás alatt, önmagában tetszett, bár tudom, hogy nem mindenkinek esete a nyersbeton. A nappaliból egy meredek lépcső vezetett fel a tetőteraszra.

De a kinti részre mielőtt kiléptem, még egy kis szoba fogadott, nagyjából 8 négyzetméter, ahonnan már lehetett látni a Balatont. Talán dolgozószobának tudnám elképzelni, bár nyáron egész nap éri a nap. Fent a szobában volt egy dolgozószék, így jelenleg kis pihenőszobának használják. Kiülni, elolvasni egy könyvet. Itt volt a naplemente előtt szabadon másfél órám, ahol ebben a kis szobában ültem. A balatoni panoráma és a csönd párosult. Ilyenkor szokott brainstroming effektus képződni a fejemben, teli írtam több oldal jegyzetet a telefonban a születőben lévő ötleteimről. Szóval tényleg hatásos a tetőteraszi szoba az elvonulásra, nekem működött.

A naplemente végeztével várt még rám egy bő órás hazaút, ami lehet megterhelő lett volna még, csupán ezek a fotózások engem feltöltenek, és magasabb energiaszinttel térek haza 12-14 óra fotózás után, mint ahogy indultam. Hálás vagyok a munkámért, hogy magam osztom be az időmet, nem kell a dugóban vesztegeljek, és szuper emberekkel találkozhatok és dolgozhatok együtt, nap mint nap. Legyen mindenki fotós!